A Magyar Állami Népi Együttes Liszt Ferenc-díjas, érdemes művésze, Pál István (becenevén Szalonna) ezúttal is az állammal üzletelt.
Pál István festő alig ismert a nagyközönség előtt, leginkább azért, mert elmegyógyintézetekben tengette élete nagy részét, ahol barátja, Füst Milán író látogatta és támogatta. Különösen érzelmes barátságukról szól egy a napokban megnyílt kiállítás.
Bár a Lipótmező épületei mára omladoznak, van egy kép, ami a pszichiátria egykori festő betegének szemével mutatja meg a húszas évek mindennapjait a nagyon is élettel teli elmegyógyintézetben. A festmény az egykori lakók alkotásaiból álló lenyűgöző, 100 évet átölelő gyűjtemény része – ahogy Magda Marinko néhány börtönrajza is. Tárgyakba zárt történetek sorozatunk következő darabja.
Életének 97. évében elhunyt Pál István tereskei pásztor, az utolsó magyar dudás, aki a furulya- és dudazenét még hagyományos környezetben, édesapjától és pásztortársaitól tanulta.